2010.04.27. (kedd)
Reggeli, majd: elsö ajandek kiosztasa. Szerencsemre a celszemely ideiglenes szallasomtol csak kb. 10 percre lakott. Meglatogattam, es attöltöttem usb-re az elsö kepeket. Aztan tettem egy utazast a mertoval, mely kb. annyit hosszabbodott legutobbi Istanbuli tartozkodasom ota (vagyis: egy év alatt), mit amennyi metrot all szand:ékban épiteni Kelenföldtöl a Keletiig. Es hajlektalan nem volt, am ''gorilla'' annal több. Nem sok, de mindig volt biztonsagi szemelyzet.
Aztan probaltam a regi telefonszamom visszaszerezni. Egy eve nem hasznalatam a TÜRKCELL-vonalam, megprobaltam feleleszteni. Nem sikerült, mert eppen nem volt ott a gyakorlott fönök. (Elöleg a szerdai nap történéséböl: kb. 10 perc alatt varakozassalegyütt renovaltak a szamomat, s ez 5 TL-ba (kb. 650 Ft-ba) került.)
Aztan megnezegettem regi csaladi fotokat a haziaknal; azért furcsa volt 80 éves embereknek felolvasni neveket, melyeket nem tudtam elöre. Merthogy - arab irassal keszültek meg a kepeslapok hatoldalan az informaciok. (Irasreform elöttiek.)
Aztan este lementem Kabataşba, folytatni a barati talalkozokat. İtt sikerrel ettem kétféle halat; ha jol emlekszem, egyik cupra, a masik levra volt.) Az este kis Taksim-beli kirandulassal zarult, s éjfél sem volt, mar otthon voltam.
Az idö még mindig csodaszép volt, semmi esö, csak enyhe szellö.
