2010.05.02. (vasarnap)
Reggel felekeles utan korulneztem egy kicsit a kornyeken, annyira nem ismertem ki magam, mert nem tudtam, hogy hol a vasutallomas, bar a buszpalyaudvar pont szemben volt. ELmentunk Omerrel ceget latogatni. Nem csak a REntas koltozott uj helyre, hanem a Karagozler is. Az Arpac folyo elott, Arpacbahsis kozsegbe fordulva mar latszik a D-400-as utrol az uj raktarepulet. Meg nincs teljesen kesz, az adminisztratori reszt s az Iliri ceg tulajdonosanak lakreszet csak most csinaljak, am eleg szep, s van benne hely egy nagy gyumolcsmoso-tisztito-viaszolo-szarito-meretezo gep szamara is. Az elso ember, aki meglatott, Mehmet Ali volt. Azert meresztgette a szemet, hogy jol lat-e, s tenyleg en ulok az`autoban.
Aztan bemutatott a munkatarsainak: unokatestver, nagybacsik sora. LEmentunk az irodaba, s ott megismerkedtem az edesapjaval is. Az eddig altalam ismert nagybatyja, Musztafa bey is gyorsan beszel, de annak testvere.... Kb. minden masodik szotagot hallom csak.
Enni megfelelo tantunit kerestunk, de be volt zarva Erdemliben az e celra kinezett mindket hely. VEgul Mersin fele volt egy tengerparti elohal-vendeglo. Ahol az ember kivalasztja a halat, s azt kapja. LEgalabbis az ut melletti tabla alapjan. Nekunk a levagott halakbol kellett valasztani. DE a hely csendes volt, csak a szel fujt, a tenger zugott, mi ettunk, majd visszatertunk a tetthelyre, a raktarba.
Volt csomo fenykepezes, visszateres az egyik legnagyobb torok bevasarlokozpontba, s ott vegre kaptunk tantunit, vacsorara. Tengerparton ultunk, neztuk - volna - a holdat, de nem bujt elo a felhok mogul.
Az idojarassal eleddig szerencsem. Lehetett volna felhoszakadas napokon at, de amerre jartam kitisztult az ido, tuntek el a felhok.
