2010.04.30. (pentek) (meg mindig)
Akkor kezdett el esni az eso. Majd utban Uzunbag falu fele lassan csepergett, am egyre erosodve. Betertunk egy teahazba, ahol elokerult a nargile. (Vizipipa.) Ucsorogtunk, iszogattunk, ki uditot (koztuk en), ki nargilet (koztuk en nem). Es akkor jott az eso. Nagyon jott. A tetot ugy verte, alig hallottuk egymast. Akkor kaptunk aramszunetet is. Az aramszunetet rutinosan a teahaz szemelyzete a "turista" gazpalackra szerelheto gazegovel orvosolta. Ez a ket Bedi beyt nem hatotta meg annyira, hogy a tobbi vendeggel egyutt ne lepjunk a tavozas mezejere. Es akkor a zuhogo esoben mentunk haza.
A Topal-csalad Uzunbag kozsegben valosagos negyedet alkot. Ott laknak az unokatesverek, sogorok, nagynenik, unokahugok es a tobbi es a tobbi. Uldogeltunk Bedi bey edesanyjaval, meg testvereivel, aztan kaptam egy agyat, s aludtam, mint akit agyonvertek.
2010.05.01. (szombat)
Szeretek uj helyekre jarni, uj helyeken aludni, csak egyet nem: hogy soha nem birok vadidegen helyen az elso par napban folymatosan 7-8 orat aludni. Uzunbagban kb. 7 orat sikerult, de osszesen harom menetben. Legalabb visszaaludni nem volt nehez.
Reggeli elott volt a furdes. Elozo ejszaka gazlampanal nem tartottam volna tul jo otletnek, reggel potoltam. Majd a reggeli.
A reggeli csak hazi materiabol allt. Kiveve a lekvart. Aztan a mezet, s vegul meg valamit, csak azt mar elfelejtettem. (Talan a kocskasajt volt). Viszont sajat volt a kenyer. Eleg furcsa volt latni, hogy a haz mogott van vetemenyes, nemi citrusfele, meg valai egy hold buza. Kerdesemre valaszul kaptam, hogy egy evi termes ket evre elegendo gabonat ad a csaladnak. Megneztuk a birtokot, s aztan ki, Oszlopos Simeon monostoranak romjaihoz.
Velunk jott Bedi bey, a felesege, meg valami 5 rokon gyerek. S en. Nem kis telejesitmeny volt egy Peugeot 308-astol, hogy fel tudott bennunket vinni. Mert magassag az van. a monostor (illetve: ami mara maradt belole) a kornyek legmagasabb hegyere epult. Nem tarott sokaig oda az ut (foleg kocisval), de eleg meredek, kovezett, nem aszfaltozott, raadasul a kornyeken szeleromuveket epitenek. Az egyiket a romoktol kb. 100m-re. Nezelodtunk, fenykepezkedtunk, uldogeltunk, beszelgettunk, aztan szepen hazamentunk.
Hazamenetel utan be a varosba. Ebedre a legjobb kunefesnel ettunk kunefet (A helyszin: Antakya, Ataturk meydanival szemben). Irodaba nemtunk, majd mig BEdi bey varosba ugyet intezett, addig feltoltottem a gepere az addig keszult kepet (kiveve a szemelyeseket, azokat nem kapta meg.) Utana a tavalyi tapasztalataim alapjan a HAS ceget szemeltem ki, hogy ismet Mersinbe eljuttasson. (Rentastol s testvercegeitol nem ment jarat arrafele.) Interneten megallapitottam, hogy van szabad szek, s utnak indultam Mersinnek.
Mersinbe menet annyira kellett az alvas, hogy csak arra emlekezem: kiertunk Antakyabol, a kovetkezo kep az, hogy beertunk Iskenderunba, s egy piros lampanal erosen fekez a busz. Ahatralevo kb. 3 oraban nezelodtem, kerestem ismeros helyszineket tavalyrol, foleg Tarsus videken, majd megerkeztem Mersinbe.
Nagy szerencsemre ezuttal egy kisebb hotelban laktam, mint tavaly, a buszpalyaudvarral pont szemkozt levo ket csillagos Yalcin hotelban. Omer beyre kellett par percet varnom a palyaudvaron, s a legfarasztobb ott az volt, hogy lepten-nyomon el akart vinni egy taxis egy szallodaba. Nem tudom, hogy hova tettek a szemuket, de szerintem utott-kopott hatizsakkal jarok nem szoktak Hilton jellegu hotelban lakni, s amernnyire lattam, a 2-3 csillagos szallasok mind ott voltak a palyaudvar kozvetlen kozeleben; kb. 10 percen belul meg a legtavolabbi is.
Ismet elmentunk a tengerre, halat enni. Masik hajot valasztottunk, olyat, ahol jo sokan vannak, mert ott valoszinuleg a konyha is jobb, s igy sikerult ismet a tavalyi allohajon ennunk. Pont a tavalyin. Omerrel ugyesek voltunk, s eltalaltuk a szomszed helyett az ismerost. Ismet jot ettunk. Majd a tavalyi teahazban folytattuk ada cayi-val. (Ez olyan zsalyatea, amilyen zsalyafajta szerintem nem el meg hazankban.), s tavlazassal. Nemi ejszakai ivofolyadek vasarlasa utan bekoltoztem a hotelba (addig a csomagok a kocsiban pihentek), beszelgettunk, s Omer haza, en meg a szobaban az almok mezejere leptem.
