2010.05.10 (hétfő) - immár Magyarországról
Reggeli után átvettem Selim beytől a futárpostát a cég részére, majd az ajándékok egy részének felvétele után (főleg, amit ott hagytam a körút helyett) 10 órakor elindultam haza, Magyarországra.
Busszal kimentem az Otogarra. Az otogaron nem tudom hány, de legalább 150 kocsiállás van. mennek járatok Szaudi-Arábiától Szófiáig, Bécsig, sokféle német és osztrák városig. Edirnéig az Asya Tur 20TL-ért vitt el; az expresszbusz 3 óra alatt vitt el. Jórészt szunyókálva. Edirnében a Selimiye tövéig a helyi A jelű járat mint az őrült vitt. A végállomásfélén átszálltam a Kapikule faluba menő buszra. A határon leszálltam, s ismét visszatértem a Yilmaz kisboltba. Ott elköltöttem maradék lírám, s indultam kifelé. Azért az EU-ba ismét belépve a bolgár vámosok sorra pakolták kifelé a kocsikat, biztos dohányárut és italt vadásztak. (Azt is legfeljebb a vámmentesben volt érdemes venni, mert a pia Törökországban szerintem rettenetes drága.)
A sok sofőr között volt egy, aki már járt nálunk Kecskeméten, de ő is, mint mindenki más Ukrajábba ment. Ám valami Lengyelországba menő rokonát átszállásra ajánlotta. Így nem Szerbia felé jöttem haza, hanem nagyjából az odatartó utat ismételtem meg visszafelé. Elhagytuk Törökországot, fél órával később töltötgették egyik tankból a másikba a naftát. Annál a pihenőnél ittam egy teát, de az minden lehetett, csak tea nem. Az egyik srác, később ültem a kocsijában, kavurmát evett, de inkább emlékeztett az sima főtt húsra; a másik kebabot, de addig a pillanatig úgy tudtam, hogy a kebab sült hús, és nem főtt. Áthaladtunk Bulgárián, volt egy teapihenő közben, s alig léptünk be Romániába, 20km után pihentünk, hosszabb alvással, én ezelőtt elbúcsúztam addigi sofőrömtől, s mentem a két lengyelbe menő kocsiba át.
2010.05.11 (kedd) - immár Magyarországról.
Az út tulajdonképp eseméytelenül haladt, talán annyi izgalommal, hogy az egyik srác már kezdett fáradni, ezért Güzel Vadisinál átültem hozzá, holmim meg a másik kocsiban maradt; ám úgyis együtt haladtunk. Nagylak felé. Romániából gond nélkül kiléptettek, ám a magyar határőr itt is rácsodálkozott, miért kamionnal jövök. A magyar belépés előtt a fiúkkal aludtunk 3 órát, majd jöttünk tovább.
2010.05.12. (szerda) - immár Magyarországról
Azért mikor megálltak egy benzinkútnál Szeged után koffeinutánpótlásra, én inkább kis disznóságot ettem szalámis szendvics képében, s visszaszálltam a csomagjaim hozó kamionba.
Hajnali négykor onnan szálltam ki Kecskemét-Nyugat kihajtónál.
Vége
