2010.05.08 (szombat) - immár Magyarországról
Egynapi vendéglátóm, Ötkür az utolsó pillanatban rakott fel a repülőgépemre. Azért én nem lennék olyan nyugodt, hogy 55 perccel a gép indulása előtt még elmennék dönert enni, mégha az pont a repülőtérre induló minibuszok megállójában is van (csak kb. 20m-es utca választja el ezt a helyet a helyi főtértől, a Meydantól.)
Felültem a gépre, s repültünk. Ezúttal megerősödött bennem, hogy nem rajongok a repülésért, ha lehet, inkább a szárazföldön maradok. Érdekes volt látni a tengerpartot a magasból, de az esőfelhők takartak is. A pilóta időnként közölte, hogy balra Ankara, jobbra Tokat látható, s utána isztambult is annak rendje-módja szerint bejelentették. Azért érdekes volt látni Anadolu kavagi-t, az egyik, még a genovaiak korából itt maradt erődöt; s látni a Boszporuszba való behajózásra váró tenherjárókat, kb 30-50 hajót.
Leszálltunk. S elkezdődött a vesszőfutásom:
- nem volt pénzem a török telefonomon (tehát fel kellett töltenem)
- nem volt pénz az isztamnuli akbilemen (ez az "okosjegy" mágnescsíkkal főleg átszállások során teszi olcsóbbá az utazást)
- az Atatürk reptéren az akbil automata nem fogadta el sem a bankkártyát, és a feltöltés is legalább 10 TL kellett legyen (nekem meg csak 5 lírám volt)
végül odamentem egy automatához, vettem 3 zsetont, elmetróztam Aksarayig, hogy pénzt váltsak, de minden döviz zárva volt, ezért ismét a Ziraat bankasi automatájához fordultam, s 60 TL-val lettem gazdagabb. Ezzel feltöltöttem a telefonom, az akbilem, s úton voltam Taksimban, ahol Turgay és Zeynep vártak.
alálefényképeztem azt a helyet), aztán át Üsküdárba. A taksi olcsóbb volt, mintha buszjegyet vettünk volna mindhárman. Áthajóztunk. Ott valami helyen ettem egy helyi hamburgert. Hát, annál bármelyik vasúti restiben jobbat adnak hazánkban. De legalább biztos, hogy nem akartam éhen halni. Utána egy kisebb meglepetés ért: Zeynepék házához (egy műemlék régi faház) taxival mentünk. De úgy, hogy a taxi bevárta az 5 utast, utána indult. olyan dolmus-forma jármű, mindez éjjel 11 óra tájban.
Zeynep szülei és nagybátyja nagyon vártak. Viszont egy éve, mikor Isztambulban voltam, édesanyját, most nagybátyját műtötték. Hát, nem tudom, hogy menjek-e jövőre.....
Azt hittem, hogy sok teát iszom. Hát nem. A Cagatay-családban mindenki legalább fél liter teát ivott óránként. Azért besézlgetés után fekvés.
