2010.05.03. (hetfo)
Reggel a jott Omer, de addigra szepen feloltozve, megmosadkova, megfesulkodve, osszepakolva vartam. A tv-ben valami vilagjaro torok eppen Gronlandrol keszitett utifilmet. Remelem, akik nagy, draga es sok ajandekot varnak tolem otthon, azok nem a gronlndi arak szinvonalat lottek be magunkak elvarasul :)
Egy ev alatt nem csak a Rentas irodaja es a Karagozler gyara, hanem a Mar Trans is arrebb koltozott. Kb. 2km-re, sajat uj irodajuk van. Es jol nez ki, szepen, izlesesen bebutorozva. Hivtak hozza valami tervezoket, akik a csupasz falakat ellattak festessel, meg berendezessel. Es ebben az irodaban ultem del korul. Kozben megkaptam az elmaradhatatlan hasmenest. A furcsa benne, hogy amitol kaphattam, azt mind Omerrel ettem, tehat legalabb neki is betegnek kellett volna lennie velem egyutt. Tehat elkezdtuk keresni az okokat:
1. Etel - nem valoszinu, mert masfel napja mindig egyutt etkeztem Omerrel (kiveve az elso szallodai reggelim, mert akkor csak egyedul voltam.)
2. Ital - szinten csak Omerrel ittam barmit is, azon kivul pedig csak palackozott italokat.
3. Levego - ha a huvostol lehet hasmenest kapni, akkor attol lehet, allitotta Omer. En nem hiszem. Tobbszor is megkerdezte az este, hogy fazom-e, de vegul megfogtam a kezet, s akor megnyugodott, mert bar poloban voltam, melegebb volt az enyem, mint az ove, jollehet puloverben ucsorgott. (Azert a tengerparti huvos ucsorgesre en is pulovert huztam.)
4. Faradtsag - ez leginkabb abban nyilvanult meg, hogy barhol el tudok aludni, raadasul hihetetlenul rovid ido alatt. SZerintem vagy ettol, vagy a fenti negy osszessegetol.
Ezert eleg szereny ebedem volt, mikor mar kezdtem ehen halni, nemi helyi ropi (sos palcika) kepeben. Aztan elmentunk TIR CARNET-t venni.
Atsetaltunk a helyi Kereskedelmi Kamaraba, ott eloszor sorban kellett allni igenybejelentesre, majd sorba kellett allni fizetesre, vegul ismert az elso sorba kellett allni atvetelre. Ehhez kellett a cegbelyegzo, mert az iratkiado rogton le is belyegezte a ceg nevere. S ehhez olyan kell, ami tartalmazza a fuvarozok EU-s azonosito szamat is. Ha jol emlekezem az iratok darabja olyan 60EUR korul volt.
Utana visszamantunk az irodaba, s lassan keszultem, hogy az egyik papirost atadjuk egy sofornek, s vele utazzam majd tovabb en is.A varakozas ideje alatt volt idom irni, hogy mi tortent Isztanbulban s Antakyaban. Az a naplobejegyzes azert ert olyan kurta-furcsa veget, mert menni kelletta soforhoz a varos szelere.
Husunu Kaplan volt a jarmuvezetom, aki ment, ment, s kozben egyre telefonalt. Eleg sok soforrel talakoztam mar, de osszesen nem telefonaltak annyit mit o. Az ut felen keresztul hasznalta valamelyik keszuleket. Egy helyen Kizkulesi utan megalltunk, hogy egyunk valamit. En csak tuzon piritott kenyeret mertem enni, de nem volt kovetkezmenye, ezert mar batrabb voltam. S a helyet o valasztotta ki a klasszikus megokolassal: ahol sok sofor varakakozik, ott biztos jo a konyha.
A D-400 jelzesu Mersin-Antalya orszagut Erdemli-Gazipasa kozti szakasza szerintem az egyik legkanyargosabb a vilagon. A kamion csucssebessege 30-40km volt orankent. Ennel csak kevesebb az atlag. Igy ertheto, hogy Zeytinadara csak ejfel utan erkeztem meg.
