2010.04.29. (csütörtök)
Az Ankaraig tarto par oras ut soran igyekeztem a soförrel fennmaradni, beszelgetni. (Csak az kellene, hogy velem boruljon az arokba. Ez utobbira volt nemi esely, mert Aradtol Antakyaig tele volt az ut arokba vezetö fekezesnyomokkal, vagy ut mellett hagyott defektes kerekköpenyekkel.) Azert arra meg emlekszem, hogy megalltunk egy olyan benzinkutnal, ahol volt az autopalya FÖLÖTT atvezetö McDonald's.
Ankara elött megalltunk, aludtunk vagy 4 orat, s reggel mentünk tovabb. AZtan meg tovabb, s veget ert a sztrada. Akkor olyan autout-szerüsegen mentünk tova, a Közep-anatoliai fennsikon. Olyan uton, amin mar utaztam 2005 nyaran is, csak epp ellenkezö iranyba, raadasul ejjel. Igy most lettek vegre hasznalhato kepeim a Tuz Gölü-röl (Sos-to). Ugyan rendszeresen a terkepen szep nagynak tüntetik fel, meg allando partvideket jelzö folyamatos vonallal rajzoljak körbe, s nem a valtozo vizfelületü (felsivatagi környezetenek inkabb megfelelelö) szaggatott vonallal, en azt tapasztaltam, s nemsokara feltöltendö fotoim is mutatjak majd, hogy bizony-bizony, ket reszre szakadt a to Kochisar varosnal. Am nem panaszkodhatom, a latvany gyönyörü volt, a fotok csak valami halvany utanzatai a valosagnak szinben, latvanyban, mig meretben meg sem közelitik azt.
Kicsit kesöbb vegre valodi utmenti elövilag volt lathato: valamilyen sasfele (szarnya belsö-also fele barnasan sarga) meg az ürgek köze tartozo ragcsalok, kisse homokszinü bundaban. De hogy ilyen allatok is legyenek a sok dolmanyos varjun kivül - nem is gondoltam. Egesz Anatolia faunaja es floraja megszenvedte, hogy a legregebbi fennmaradt varosok-falvak-templomok egykori lakoi es hasznaloi varosaikat, falvaikat, templomaikat, eszközeiket, ruhazatukat, taplalkozasukat, röviden: mindent erröl a felszigetröl szerztek be. Eleg sok fele utaztam mar az orszagban, s bar sok vadrezervatumban nem jartam meg, de nehezen hihetö szamomra az a mindenhol hangoztatotot allitas: Törökorszagban nagyon sok a vaddiszno. En szemly szerint vaddisznot nem is lattam. Szarvast, özet összesen talan kettöt (marmint: ket peldanyt). A leggyakrabban a verebeket latom, most is csivitelnek.
Polatlitol mentünk tovabb az uj autopalyan. Tenyleg uj, meg nem kell fizetni rajta. Csak furcsa volt latni kb. 5"km-en olyan 10km völgyhidat (viaduktot) es 8-9km-nyi alagutat. S föleg, ha a nemreg atadott M6-tal hasonlitom össze, a legfurcsabb: itt tenyleg völgy volt, ami föle a hid kellett, s tenyleg hegy volt, amit at kellett furnı, nem pedig egy vizgyüjtö arok meg egy domb, amit magasitani kell, hogy az alagut fala ne latszodjon ki.
Alig kanyarodtunk a sztradara, fenykepeztem a meg havas hegyeket, s csodalkoztam, mennyire nygalmas a meg kevesse hasznalt sztrada - az idegenfogralmi szezon elött. Adana elött megkaptuk a zaport mi is, ahogy szemerkelt innentol kezdve egeszen İskenderunig. (Ha valaki latta az İndiana Jones 3. reszet: Alexandretta) Felhök, hegyek, megint felhök, es tovabb tovabb, egeszen Antakya elöfalujaig. Ott lakott a soför, megalltunk, s leadtuk az innivalokat. Merthogy az Törökorszagban rettentö draga. Kb a duplaja a magyarorszagı araknak. vagy meg a többszöröse is.
Antakyaba erve Bedi bey felvett, megvacsoraztatott (halvacsora), aztan szalloda, s nekem alvas.
